Szabadon gyászolni
Egyedül maradtál a gyászoddal?
Úgy érzed, viselkedned kell, hogy nem mutathatod ki teljes mértékben azt, ahogy valójában érzel?
Úgy érzed, a gyászod nem fér oda a családi találkozókra, baráti beszélgetésekbe, a munkahelyedre... vagyis a mindennapi életedbe?
Olyan régóta nem tudtál őszintén beszélni magadról, hogy lassan a saját érzéseiddel sem vagy pontosan tisztában?
Miközben te csak annyit szeretnél, hogy megnyílhass, szabad áramlást engedhess az érzéseidnek, és ebben megértésre, megtartásra, támogatásra lelj?
Ha szeretnek és jót akarnak a szeretteid, de minden jóindulatuk mellett sem értik, amiben vagy...
Ha olyan a veszteséged, amit a többiek nem ismernek, nem értenek, vagy nem tudnak róla…
Ha belefáradtál abba, hogy megértesd magad, és inkább visszafogod a valós érzéseidet...
Ha próbálsz beleilleni a külvilág
által kijelölt "gyászoló ember" szűk szerepébe, közben pedig érzed,
hogy valami nagyon hiányzik...
...akkor az első és legfontosabb, amit mondhatok neked, hogy
nem veled van a baj.
Hanem azzal, hogy
az elmúlt évtizedek során elfelejtettünk gyászolni.
Nem kaptunk rá mintákat a családunkban, közösségeinkben, ezért sem gyászolóként, sem őket támogatóként nem tudjuk, mit tehetünk, mit érezhetünk, hogyan segíthetünk magunkon és egymáson.
A veszteség soha nem könnyű. Olyankor pedig még nehezebb, ha emellett a magány, az elszigeteltség, a meg nem értettség nehezével is meg kell küzdenünk.
Pedig nem kellene, hogy ez így legyen. Hiszen gyászolni az életünk velejárója, egy természetes emberi reakció. Egyetemes, közös tapasztalatunk, amely össze kellene hogy kössön ahelyett, hogy szétválasszon. Ilyenkor arra lenne szükségünk, hogy kölcsönös tapintattal, kíméletességgel kapcsolódva támogassuk egymást.
A SZABADgyász azért jött létre, hogy ennek a gyógyító kapcsolódásnak teret adhasson.
Ahol biztonságban kapcsolódhatsz önmagaddal, a kísérőddel, és akár csoportokkal, közösségekkel is.
Ahol megosztva érzéseinket, történeteinket, befogadva és megtartva másokéit kölcsönösen gyógyulhatunk. Mert gyászolni nemcsak magánügy, hanem közösségi rítus is.
A SZABADgyász célja, hogy felszámolja a gyásszal járó elszigeteltség, meg nem értettség és magány érzéseit. Hogy közösen, a kapcsolódás erejével visszaállíthassuk a gyász és a megéléseink terét. Saját magunkban, szeretetkapcsolatainkban és közösségeinkben egyaránt.
Szabadítsuk fel a gyászt az elszigeteltség börtönéből és állítsuk vissza a helyét az életünkben.