A rövid választ ez az idézet adja meg:

...a pszichoterápia orvosi értelemben vett betegek gyógyításával foglalkozik, míg a mentálhigiénés segítő a bajbajutott egészséges embereknek segít." *

Mivel a mentálhigiénés segítségnyújtás alapvetően lelkileg egészséges emberekre irányul, nem minősül egészségügyi ellátásnak. A mentálhigiénés segítő nem orvos és nem terapeuta, ezért nem állíthat fel diagnózist, nem végezhet pszichológiai mélyelemzést, pszichoterápiát. Nem szabhat kötelező érvényű témát vagy irányt a beszélgetésnek. Sohasem egyoldalúan határozza meg a segítő kapcsolat alakulását, hanem kliensével egyezteti a segítő folyamat irányát, tartalmát, állomásait, időtartamát. A beszélgetés folyamán jobbára kísér: meghallgat, kérdez, javasol, visszajelez, kapcsolódik, jelen van. (Jobban is szeretem a "kísérés" kifejezést a hivatalos "segítő beszélgetés" megnevezésnél, mert szerintem pontosabban ragadja meg, hogy mi történik a klienseimmel közös munka során. Ha veszteségekkel, gyásszal dolgozunk, akkor erre pedig a gyászkísérés szót használom.)

Minden olyan esetben, amikor a közös munka során komolyabb tünetek vagy problémák merülnek fel (pl. pszichiátriai zavarok, pánikbetegség, súlyos depressziós epizód, stb.), kötelességem megfelelő szakemberhez, szakellátásba irányítanom a hozzám fordulót. Ennek során személyre szabottan segítek a legalkalmasabb szakember vagy intézmény megtalálásában is.

* Vikár-Tomcsányi: A mentálhigiénés kapcsolat és a pszichoterápiás kapcsolat. In: Tanakodó. A mentálhigiénés elmélete, a mentálhigiénés képzés, mentálhigiéné az emberek szolgálatában. Tomcsányi-Grezsa-Jelenits (szerk.) MTE és HÍD Alapítvány, Budapest, 1999. (78. oldal)