Talán a legfontosabb, amit Nálad hallottam, hogy megvan a szabadságom a döntéseimben, a reakciómban. Hogy "jól van ez így, normális az érzés".

Épp nemrég kaptam visszajelzést valakitől, hogy korábban sokkal feszültebb voltam, de most kiegyensúlyozottnak lát, és megélem, ami van.

Sokszor szoktam idézni, ajánlani, felemlegetni, emlékezni a beszélgetéseinkre, az ott elhangzottakra, az ott tanultakra. Alkalmazom is őket, amikor épp szükségét érzem.

András

Nekem nagyon sokat segítettek az üléseink, a válásom utáni nehéz és kiszámíthatatlan időszakban. 

Kapaszkodót nyújtott a gyász-folyamatban való haladáson. 

Biztonságérzetet adott, és így kicsit könnyebb volt.

P. D.

A férjem halála után fontosnak tartottam, hogy együtt legyek olyanokkal, akik hasonló veszteséget éltek meg - ne érezzem magam totálisan egyedül. Segítségre volt szükségem ahhoz, hogy e fájdalmas helyzetben fel tudjak épülni, magam és a gyerekeim számára.

Szükségem volt arra, hogy vezessenek a gyász folyamatában és lássam azt, mások hogyan szembesülnek a veszteséggel, hogyan küzdenek és építik fel szilánkokból az új életüket.

A foglalkozások elfogadó légköre, egymás meghallgatása, tapasztalataink megosztása, az érzéseink megfogalmazásához kapott sok segítség hozzájárult ahhoz, hogy megtanuljam meglátni és elfogadni önmagamat a gyász hullámvölgyeiben, és mindig megkeressem a remény magvait az életemben.

Erzsi

Tavaly, amikor jelentkeztem a csoportba, valójában nem tudtam, hogy mi vár rám.
Egy dolgot tudtam, hogy segítségre van szükségem a gyász feldolgozásának folyamatában, mert ha nem kapok támogatást nem tudok egyedül megbirkózni vele. Nagyon elkeseredett voltam, tele félelemmel.

Már az első alkalommal tudtam, hogy jó helyen vagyok és erre van szükségem.
A csoportban szembesültem azzal, hogy a gyász milyen sokféle lehet és mégis ebben a sokszínű fájdalomban mennyi közös pont van.

A csoport volt az a hely, ahol megnyílhattam, ahol őszinte lehettem. Éreztem a nyitottságot, az elfogadást, az őszinte érdeklődést egymás iránt. Ebben nagy szereped volt, mert a találkozókat jól moderáltad. Szerettem, hogy sokszor részt vettél te is a játékban, mint egy közülünk, de soha el nem veszítve az irányítást.

Minden találkozón tanultam valami újat, egyrészt meghallgatva a többieket, másrészt a feladatok során. Szerettem a feladatokat, mert olyan eszközt adtál velük a kezünkbe, ami azóta is segíti a gyász feldolgozását. A csoport nagyon együttműködő volt, igazi kis közösség alakult ki.

Az az őszinte légkör, ami jellemezte a foglalkozásokat most is nagyon hiányzik. Nagyon jó volt, hogy senki sem ítélkezett a másik felett, bátran elmondhattuk a bennünk fortyogó, kavargó, zavaros érzéseket, gondolatokat.

Sajnos kevesen ismerik ezt a lehetőséget, pedig mindenkinek, aki elveszít valakit ajánlani kellene, mert szükségünk van rá, hogy valaki, aki nem családtag, barát, ismerős, fogja a kezünket a gyász feldolgozásának útján, egy olyan ember, akinek őszintén megnyílhatunk.

Klára

Édesanyám elvesztése és a várandósságom pont egy időben történt.
Nehéz, fájdalmas és egyben gyönyörű időszak volt.
Azonban úgy éreztem, hogy nem tudok teret adni a gyásznak, az érzéseimnek a kisfiam születése után. Így anyukám halálát követő évben kerestem egy gyászcsoportot, melyet Marica vezetett-kísért.

Elvárások nélkül érkeztem és éreztem, hogy jó lesz. A durván 5 hónap alatt, nagyon sok minden történt odabent a lelkemben, hol könnyebb lélekkel érkeztem, hol nehezebbel.
Egy nagyon csodálatos csoport alakult, mindannyian mással érkeztünk és mégis sok közös volt bennünk. Megtartottuk egymást, átsegítettük a másikat egy nehezebb érzésen, vagy épp belevittük, megdolgoztuk egyénileg és mégis közösen.

Hatalmas ereje volt a csoportnak. Marica mindvégig biztosította a biztonságos és bizalmas közeget, volt nevetés, sírás és sok mélység az élet minden szépségével. Figyelt ránk, jelen volt! Ez nagyon sokat jelentett. Nagyon jó egyéni és csoportos "feladatokat" kaptunk, melyek az élet egyéb területein is segítségemre voltak. Mikor elérkeztünk az utolsó alkalomhoz nem tudtam hogy lesz tovább, sírtam is, de az élet ugyan tovább gördült, de már a csoport minden élményével, tapasztalatával együtt.

Hálás vagyok az életnek, hogy ott lehettem azokkal az emberekkel. Nekem nagyon sokat adott és segített ez a gyászfeldolgozó csoport! Mindenkinek ajánlom, hogy megtapasztalja a csoport megtartó és hihetetlen erejet, mindezt egy jó csoportvezetővel!

Köszönöm!

Dóra