Írásaim

Az utolsó részben a biztonságos és megtartó térről írok bővebben. Arról a közös térről, amelyben létrejöhet a biztonságos találkozás önmagunkkal és a veszteségeinkhez kapcsolódó érzéseinkkel.

A gyászkísérés során figyelmes, kíméletes, biztonságos, megtartó, kölcsönös térben vagyunk együtt. Ehhez elengedhetetlen, hogy mindenki a saját biztonságérzete mentén tudjon jelen lenni és kapcsolódni.

A gyászkísérés során, egyéni és csoportfolyamatban egyaránt, találkozhatunk a veszteségeinkhez kapcsolódó érzéseinkkel, kifejezhetjük őket, és reflektálhatunk rájuk.

"De amúgy mi az, hogy gyászkísérés, és hogy zajlik egy ilyen?"

A kedvenc gyászmodellem bemutatása után most a saját gyászomról hoztam nektek egy történetet. Mert a gyász mindannyiunkat érint. És mert ahol az elméletek véget érnek, ott kezdődik a mindennapi élet. A mindennapi gyászmegélésünk, amely alapjában formálja a gyászunkat, gyakran gyökeresen eltér az elméleti modellek leírásaitól. Nem az elméletek...

A veszteségek, a gyász megélése és az élet pozitív, örömteli oldalában való részvétel nem zárja ki egymást, sőt, jól megférhet egymás mellett.

Hogy jön össze egy gyászmodell a mindennapok kihívásaival? Úgy, hogy az elmúlt évek során megtapasztalt krízishelyzetek mindegyikünket érntették - nemcsak haláleseti veszteségekkel kell megbirkóznunk, hanem...